monoton / monokrom x szabadonbalaton

A monoton / monokrom x szabadonbalaton kollaborációja a tó medrének és parti sávjának beépítettségével, a tó és vízgyűjtője hálózatával foglalkozik különböző médiumokon keresztül. A tó körül járva a különböző felszínborítási típusok határozzák meg, hogy mit nyújt nekünk a táj, milyen élményekben lehet részünk. A vizes élőhelyek hűvös mikroklímát, tiszta tavat, felüdülést adnak, az erdős, fás területek tiszta levegőt, csendet, a beépített területek otthont, nyaralót, találkozásokat, közlekedési, szórakozási lehetőségeket. A táj akkor lesz “balatoni”, akkor lesz otthonos, ha ezek mind megtalálhatók valamilyen módon, de nem mindegy, melyik típusból mennyi van.

Balaton Hangtérkép

A monoton / monokrom 2021-es témája a Balaton-meder szerkezeti formáinak monokróm megjelenítése és notációvá redukálása. Az így kidolgozott rendszer lehetővé teszi a vizualitás hangzóvá konvertálását, a monokróm festészet kottaként való olvasását és ezáltal drone zenévé alakítását. A szonáros kották zenéi és vizuális arányai egy képre vetítve : 1 kép / 1 km / 10 perc. A használt színkódok az R:G:B adatok konvertálásával jöttek létre, ahol R:G:B nagyságát a NÖSZTÉP felszínborítási térképe alapján határoztuk meg. Egy-egy szín egy-egy aggregált ökoszisztéma típusnak felel meg, így ábrázolva, hogy melyik jellemző az adott balatoni partszakaszon.

Balaton Hálózat Kiadvány

A szabadonbalaton ökológiai x kulturális multimédiás projektjei a tó és térség környezeti állapotával foglalkoznak. 2021-ben a tó tápanyag kérdéseit állítják a fókuszba, a tó és vízgyűjtőjének hálózati összefüggéseire mutatnak rá.

A Balaton nemcsak egy tó, hanem egy hálózat is

A földrajz első törvénye szerint "minden összefügg mindennel, de ami közel van, jobban összefügg". A tavak esetén a távolságon kívül a lefolyási viszonyok döntik el, hogy mi mivel függ össze. A víz lefelé folyik, egy tó tehát összefügg mindazokkal a területekkel, amelyek mellette, fölötte helyezkednek el, egészen a dombhátakon, gerinceken futó vízválasztókig - ezt nevezzük vízgyűjtő területnek. Ami a vízgyűjtő területen történik, az a befolyókon keresztül hatással van a Balaton vízjárására, vízminőségére.

A Balaton persze nem csak vízből áll: mindannyiunknak más jut eszébe a tó nevéről, a keszegtől a lángoson át a Badacsony mögött lemenő napon keresztül a hajnali szél illatáig. A tó egy élő rendszer. Saját élővilága, táplálékhálózata van (beleértve az embert is), élőlények sokaságát köti össze az, hogy a tóban, a partján vagy a befolyó vizekben élnek. Ez az élő rendszer (szaknyelven: ökoszisztéma) szintén nem ér véget a tóparton, hiszen egy hal is leélheti élete egy részét a Kétöles-patakban, más részét a tóban, vagy egy madár is fészkelhet az alsóörsi nádasban, miközben a siófoki halastavakra jár táplálkozni. A vízi, vízparti élővilág számára a Balaton egy hálózat középpontja, amely összeköti a berkek, betorkolló völgyek, parti nádasok élőhelyeit.

Amikor a Balaton vízgyűjtője beépült, a vízhálózat folytonosságáról mindenképpen gondoskodni kellett: ha akárcsak egy időszakos vízfolyás számára nem hagytak volna csatornát, átereszt az út vagy a vasút alatt, akkor óhatatlanul elöntötte volna a területet a víz. Az ökológiai hálózat folytonossága szintén létfontosságú, de kevésbé látványos: ha egy nádast, mocsarat, rétet vagy erdőfoltot kettéválaszt egy út vagy más létesítmény, nem feltétlenül látjuk azonnal a hatását, nem torlódnak látványosan az állatok/növények az egyik oldalon, mint ahogyan a víz tenné. Pedig a hatás ugyanilyen egyértelmű és jól igazolt: ha megszűnik egy élőhely összeköttetése a szomszédos hasonló területekkel, ugrásszerűen megnő az esélye annak, hogy az ott élő fajok közül egy-egy kipusztul azon a területen, és elkezd csökkeni a fajok száma. Az, hogy a különböző mértékben átalakított élőhelyek, struktúrák mennyire átjárhatók az egyes fajok számára, attól függ, milyen fajról beszélünk - békáknak pl. gyakran halálos akár egy kisebb aszfaltúton is átkelni, míg mondjuk egy szarvas ezt jó eséllyel könnyen megteszi.

A Balatonon az utóbbi időben újra előfordultak vízminőségi problémák az algák robbanásszerű növekedése (úgynevezett alga-tömegprodukciók) miatt. Az algák növekedése a vízben lévő tápanyagokkal függ össze, ezek közül pedig a foszfor férhető hozzá a leginkább korlátozott mennyiségben. A foszfor az algák legfontosabb "utánpótlási vonala", vagyis amikor egyébként süt a nap és meleg van, bőséges foszforutánpótlás esetén akár exponenciálisan is szaporodhatnak (mint járvány idején a vírusok), ha viszont nincs elég foszfor, megáll a gyarapodásuk. A foszfor a Balatonba a befolyó vizekkel érkezik, azokba pedig a kommunális szennyvízzel és a mezőgazdasági területekről lemosódó műtrágyából kerül. Számottevő mennyiségben érkezik foszfor a települések burkolt felületeiről közvetlenül a Balatonba folyó csapadékvízzel is.

Ahogyan a Balaton vízgyűjtőjében összefolynak a vizek, mind a felszínen, mind a felszín alatt egyrészt összegyűlnek a szennyeződések, másrészt viszont különböző élőhelyeken áthaladva valamennyi kiszűrődik ezekből. Ezt a fizikai, kémiai és biológiai szűrőfolyamatot a természetes és természetközeli élőhelyek tudják biztosítani, a beépített, erősen átalakított területek nem, vagy csak kevésbé. Fontos szerepe van a szűrési folyamatokban a növényzetnek, amely a tó számára szennyezőnek számító tápanyagokat - a foszfort, a nitrogént - fel tudja venni, és a növényi biomasszába be tudja építeni. De maga a talaj, a talajszemcsék fizikai és kémiai tulajdonságai is fontosak a szűrőfunkció ellátásában. Így tehát a természetes élőhelyek mennyisége és állapota szorosan összefügg a vízminőséggel a Balatonon is.

Nem mindegy tehát, hogyan alakul a Balaton partjának és vízgyűjtőjének felszínborítása most és a jövőben. Az IPBES, azaz a biodiverzitásról és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló kormányközi tudományos-politikai platform globális jelentéséből kiderül, hogy a szárazföldi és édesvízi élőhelyekre és fajokra az utóbbi 50 évben nem a globális klímaváltozás volt a legnagyobb hatással, hanem a táj és a területhasználat, a felszínborítás megváltozása. Különösen fontos ebben a beépített területek terjeszkedése és az egyre intenzívebb mezőgazdaság.

Az ember által érzékelt helyi klimatikus viszonyok alakításában is óriási szerepe van a felszínborítás változásának. A felszínborítás erősen hat a csapadék- és lefolyási viszonyokra, tehát ezen keresztül a Balaton vízháztartására is. A városias jellegű beépítés, a magas, többemeletes épületek, burkolt, aszfaltozott felületek a közeli zöldterületekhez képest több fokkal is emelhetik a levegő hőmérsékletét, úgynevezett városi hőszigeteket alakítanak ki. Eközben a településeken belüli kertek, parkok, erdők, fás területek az árnyékolás és párologtatás miatt hűvösebb, az ember számára kellemesebb mikroklímát tartanak fenn.

A Balaton környékének a beépítése több hullámban történt az elmúlt évszázadokban: a világháborúk előtt a vasút kiépülése és a turizmus megindulása nyomán jelentek meg az első vízparti nyaralótelepek. A 20. század második felében a Balaton a régió országai számára nagyon fontos turisztikai célpont lett. Kiépültek az első nagyobb szállodák, miközben tovább terjeszkedtek a nyaralóházak is, majd az elmúlt évtizedekben a közlekedés és a nyaralási szokások megváltozásával megindult a gyorsforgalmi utak, nagyobb szállodák és apartmanházak építése a partközelben, és a parttól távolabbi korábbi mezőgazdasági területeken (szőlőkben, gyümölcsösökben) is nyaralók épülnek. A tó partján fokozatosan csökken a zöldterületek aránya. Egyre kevesebb a természetközeli állapotú partszakasz, ráadásul a tó körüli természetes élőhelyek is egyre kisebb foltokra, tagolódnak. A kialakult helyzet a mikroklíma szempontjából az ember számára is kedvezőtlen: növeli a vízminőségi problémák kockázatát és behatárolja az egész természetes rendszer alkalmazkodó képességét. A természetes élőhelyek területének csökkenése és a köztük levő, az élőlények számára átjárható összeköttetések fogyása tovább növeli annak kockázatát, hogy egyes fajok kipusztulnak, eltűnnek a Balaton környékéről.

Mit tehetünk?

A balatoni turizmus támogatása fontos, de nem mindegy, hogy egy-egy beruházás hogyan valósul meg: lehet természetközeli módon, az élőhelyekre gyakorolt hatást minimalizálva építkezni vagy már megépült ingatlanokat felújítani, és lehet zöldmezős beruházásban, nagy területeket átalakítva, a tájra és annak élővilágára erős hatást gyakorolva is kialakítani új épületeket. A vízgyűjtőn végzett építkezések, beruházások jelentős részében a helyi önkormányzatnak legalábbis véleményezési joga van. Fontos, hogy akár helyi lakosként, akár visszatérő nyaralóvendégként hallassuk a hangunkat a helyi döntéshozatalban, támogassuk a természetes élőhelyek védelmét. Egy-egy nyaraló kertjét is lehet úgy gondozni, hogy a tópart természetes élővilágához jól illeszkedjen, az élővilág sokféleségének nyújtson helyet. Fontos szerepe van a közlekedésnek a felszínborítás változásában, valamint a természetes élőhelyek közötti összefüggések megszűnésében: a Balaton körüli növekvő autóforgalom egyre nagyobb és szélesebb utakat, egyre több parkolóhelyet kíván. Válasszuk ezzel szemben a kerékpározást, gyaloglást, közösségi közlekedést, csökkentve a burkolt felületek terjeszkedését.

Ismerjük, látogassuk, értékeljük a tó körüli természeti értékeket, védett területüket, és támogassuk ezek további megőrzését!

Felszínborítási útikalauz a Balaton körül

Ha a Balaton környékén járunk vagy futunk, sok szép természetes élőhelyet és jó állapotú kultúrtájat láthatunk. Észre kell vennünk azonban azokat a helyeket is, ahol az élővilág, a táj átalakítása kockázatot rejt. Az út, amin futunk, sokfelé elvágja egymástól a közvetlen vízpart és a vízgyűjtő természetes élőhelyeit.

Balatonfüredről rajtolva rögtön a városnak egy olyan részét futunk keresztül, ahol ötven éve még a vízparton nádas, a víztől távolabb szőlők, gyepek, kisebb szántóföldek voltak. Ma a parti részen szálloda, az országút part felőli oldalán pedig soklakásos nyaralóházak és egy bevásárlóközpont található. A város határától viszont a víz felé egy kifejezetten értékes élőhelyet, a nádassal összefüggő, magas vízállásnál vízben álló erdőt találunk. Az út északi oldalán a rétek, kaszálók csaknem leérnek az útig, a befolyó patakok pedig bár erősen kiépített mederben folynak, de mellettük a ritkán járt erdősávok, cserjések fontos összeköttetést nyújtanak a Balaton partja és a távolabbi természetes élőhelyek között.

A Tihanyi-félsziget előtt egy rövid szakaszon az út mindkét oldalán nádas van. Itt egy nagyobb vizes élőhelyet vág ketté a tópart mellett töltésen vezetett út, csak egy viszonylag szűk áteresz köti össze a két oldalt. Tihany és Aszófő között egy darabon előfordulnak szántóföldek az út mellett, de többnyire természetközeli gyepek, cserjések, erdőfoltok között futunk. Ezek a területek az Örvényesi- és Aszófői-séd völgyén keresztül erős ökológiai kapcsolatban vannak a Balaton-part nádasaival, gyepterületeivel. Itt tehát jó állapotú az ökológiai hálózat.

Vászoly és Dörgicse között erdőkön haladunk át. Ezek az erdők egy kis szakaszon összefüggenek a Balatonudvarit Akalival összekötő 71-es út és a vízpart közötti fás területekkel is. A hegylábi területen művelt szőlők szakítják meg a hegyek tetején és a vízparton lévő erdőfoltok között a kapcsolatot. Ezek egyelőre átjárhatók az emberi jelenlétre érzékenyebb élőlények számára is, amíg a szőlőművelést és a ritkás beépítést nem váltják fel kertek és családi ház méretű nyaralók, villák. Akali és Zánka között az útvonal és az országút a Balatontól kissé távolabb halad. Itt csak a vasút lényegesen keskenyebb sávja vágja ketté a nádassal szomszédos gyepeket, erdőfoltokat, itt-ott magát a nádast.

Zánkától a Káli-medencében Köveskálig mezőgazdasági területek mozaikján át vezet az út, de viszonylag nem nagyok a parcellák és változatos a művelés (gyep, szőlő, szántóföldek, gyümölcsösök). A Horogi-séd hídja Zánka és Köveskál között félúton egyúttal egy fontos ökológiai folyosó is: a Hegyestű környéki erdőkből itt tudnak átjárni az állatok a zánkai Várhegytől egészen Ábrahámhegyig terjedő, csaknem összefüggő erdőbe. Sajnos ez sem átjárható az összes állat számára a Balaton-part felé, mert az északi partnak ezen a szakaszán csaknem végig összeérnek a kertek, szőlők, beépített területek. Köveskál és Kővágóörs között egy erősen módosított, de így is nagyon gazdag élőhelyen futunk keresztül: a Kornyi-tó környéke ma is kisebb-nagyobb tavakból, mocsarakból, vízjárta és száraz gyepekből áll. A történelmi időkben a tó és a mocsarak persze lényegesen nagyobbak voltak, az őket tápláló Burnót-patakot ma már mesterséges mederben vezetik, de ez így is az egyik legértékesebb természetes táj a verseny útvonalán. Kővágóörstől Kékkútig, majd Salföldig elsősorban legeltetett vagy kaszált gyepek szegélyezik utunkat, aztán Salföld és Ábrahámhegy között újra átszeljük az erdőt a Burnót-patakot követve. Sajnos a patak Balatonba való torkolatát elfoglalja a település, így a Káli-medence és a Balaton vizes élőhelyei között korlátozott az átjárás a nagyobb testű állatok mint a vidra számára. A Burnót-patak vízgyűjtőjén ma főleg természetközeli művelés (kaszálás vagy legeltetés) folyik, de a szőlő és szántóterületekről érkező műtrágya-bemosódás így is el elég intenzív, és el tudja érni a Balatont.

Ábrahámhegy után Badacsonyörs és Badacsonytomaj között megint egy nagyobb kiterjedésű nádas, vizes élőhelyet vág el a Balatontól a 71-es út és a vasút, valamint az a kisebb út is, amin futunk. Badacsonytomajtól Badacsonytördemicig végig házak között vezet az útvonal. Itt már összefüggő településhálózat alakult ki, amit csak a legközelebbi öböl nádasa szakít meg Szigliget előtt. Szigligettől újra szőlők és gyepek között haladunk, majd a Szigligeti várhegy után jön a verseny leghosszabb természetközeli élőhelyek között megtett szakasza, a Tapolcai-medence. Itt az utat megint mindkét oldalról nádasok vagy vízhatás alatt álló erdők, cserjések szegélyezik, és ez az összefüggő vizes élőhelyhálózat a Balatontól egészen Tapolcáig terjed. Eredeti állapotukban persze a befolyó patakok medre nem különült el ennyire. A víz régen inkább csak szétterült, és lassan szivárgott a nádason át a Balatonba, tehát a vízparti növényzet még hatékonyabban vette fel a szennyeződéseket a befolyó vizekből, mint ma.

Balatonederics után megint gyepek, szántóföldek, szőlők mozaikján futunk keresztül. Ezek olyan közel vannak a Balatonhoz, hogy az itt kijuttatott műtrágyák, növényvédő szerek könnyen a tóba jutnának, de egy részüket meg tudja kötni a vízparti nádas. A golfpálya kis tavait a Balaton nádasaiban fészkelő madarak egy része fel tudja keresni, a kétéltűeknek, hüllőknek, kisemlősöknek ezek már nehezebben elérhetők a pálya gyepén és a vasúton keresztül. Becehegy és Balatongyörök között hosszú szakaszon közvetlen közelről élvezhetjük a tóparti nádas látványát, jellegzetes illatát, hangjait, de a másik oldalon itt már házak, kertek szegélyezik utunkat. Györök és Vonyarcvashegy között egy rövid szakaszon egy vízjárta bokorfüzes nádason megy keresztül a bicikliút. A Balaton felé távolabb egy erdő áll. Korábban ez is nádas volt, de a tó kotrása során kitermelt iszappal feltöltötték, és utána erdősödött be. Több ilyen úgynevezett zagyterület van Györök és Keszthely között, egy részükön mára fajgazdag vízparti erdő alakult ki, de közülük néhányra nemrég vitorláskikötő vagy apartmanház épült.

Ahogy Keszthelyen a vitorláskikötő mellett lefutunk a partra, nagy, többemeletes házakat találunk. Balatonfüred óta nem jártunk ennyire sűrűn beépített területen, a partvédőmű mellett csak kis foltokban van nádas, és kevés a fa is. Keszthelyen kilométereken keresztül házak között futunk, de a közeli vízpart, a nagy fák és a sok park, zöldterület miatt a város madárvilága kifejezetten gazdag, érdemes nyitott szemmel járni. Keszthely után erdőben futunk, és ezek az erdők egyenletes átmenetet képeznek a vízparti gyepekkel, nádasokkal, füzesekkel.

A Zala-torkolat felé közeledve Fenékpuszta előtt letérünk az országúttól a vasút mellé. Ha itt elnézünk a Balaton felé, azt látjuk, hogy a legeltetett gyep megszakítás nélkül megy át zsombékos sásosba, majd nádasba. Ez az egyike azon ritka partszakaszoknak, ahol a vízparti élőhelyek még tudnak alkalmazkodni a vízszint emeléséhez, és magasabb vízjárásnál a parti zóna el tud tolódni a szárazföld felé. Ahogy eddig is láttuk, a legtöbb nádast vasút, út vagy beépített terület választja el a vízparti gyeptől, erdőtől.

A Zala hídja előtti szakaszon nézzünk alaposan körül: a Balaton egyik legnagyobb összefüggő vízparti élőhelyét láthatjuk, és a töltés elég magas ahhoz, hogy a három-négy méter magasra is megnövő nádas fölött ellássunk a tóig. Nem kell különösebb szaktudás ahhoz sem, hogy felmérjük, az újonnan épülő gyorsforgalmi út mennyire korlátozza a vízparti élőlények mozgását a Balaton és az út túloldalán elterülő Kis-Balaton szintén óriási kiterjedésű nádasa között. A Zala-torkolat és Balatonszentgyörgy között figyeljük meg jól az út menti vízelvezető árkokat. Ezek szoros összeköttetésben állnak a Zala és a Kis-Balaton vízrendszerével, így meglehetősen sokféle állat, növény él bennük azokon a szakaszokon, ahol az árok mellett fák, cserjék is állnak.

Balatonberény a következő település. Itt újra házak között vezet az út, a Balaton partját pedig széles nádas szegélyezi, csak itt-ott látunk le a vízre. Berény és Máriafürdő között a térkép szerint közvetlenül a parton futunk, de itt az út és a nádas között kialakulhatott a természetes vízpartokra jellemző fás növényzet is. Elsősorban a fűz különböző fajait láthatjuk, nemcsak magas fák, hanem alacsony bokrok formájában is. Máriafürdő szélén búcsúzzunk el egy időre a természetes élőhelyektől: egészen Fonyódig egyetlen hosszú, összefüggő településen futunk keresztül. Itt még megvan a vízparti nádas, bár sok helyen stégek, bejárók szakítják meg. A Fenyvesi nagystrand az első hosszabb, partvédőművel szegélyezett, természetes vízparti élőhelyek nélküli partszakasz. Később egyre gyakoribbá válnak a nyírott gyepes strandok, és egyre ritkábbak, kisebbek a nádas foltok. Fontos szerepe van itt is a befolyóknak, átereszeknek, sőt a természetközelibb kerteknek, parkoknak is, mert a települések Balatontól távolabbi oldalán a régi Nagy-Berekből megmaradt vizes élőhelyfoltok és a tó között ezek teremtik meg a kapcsolatot.

A Fonyódi-hegy tetején álló erdő már messziről látszik. A hegy alatt kiérünk a vízpartra, itt összeszorul az út, a vasút és a bicikliút a keskeny parti sávra. Kevesen tudják, hogy itt a víz alatt a tó egyik különleges mederszakasza terül el. Itt nagy területeken nem iszapos, hanem köves, sziklás medret találunk, ahol számtalan kagyló, kisebb-nagyobb rák él, amelyek persze odavonzzák a halakat is. Fonyód után egészen Boglárig vízparti nádas sincs: a part nagy részét mesterséges feltöltéssel kialakított strandok, sétányok vagy parti telkek foglalják el. A kikötő után Keszthely óta először többemeletes, nagy szállodaépületekkel találkozunk. Fonyódligeten az Ordacsehi-árok hídja előtt egy rövid szakaszon az út mindkét oldala zöldterület. A Balaton felé strand és sportpálya van, de a másik oldalon szinte az országútig ér a berekhez tartozó, a nádassal összefüggő élőhelyet alkotó rét. Ezt a nagyobb nádast, a Nagy-Berek egyik maradványát az Ordacsehi-árok köti össze a Balatonnal. Ha magas a víz a tóban, vagy ha az északi szél kimozdítja a tó vizét, ez az árok visszafelé is tud folyni, a Balatonból a Berek felé. A Balatonboglári kikötő mellett álló nádas szigetet nem látjuk a házaktól, itt megint hosszú szakaszon egybefüggő beépített területen haladunk. Balatonlellén a beépítés jellege más, mint eddig, mert a település központjában már a fák fölé magasodnak az épületek, sőt egy szakaszon már kifejezetten a magas épületek dominálják a tájat. Északra van a Balaton, de tovább futva dél felé is érdemes figyelni. Balatonszemes előtt az országút külső oldalán mocsarak, nádasok, nedves rétek, halastavak alkotnak összefüggő hálózatot, amelyet a szintén olykor visszafelé áramló Tetves-patak kapcsol össze a Balatonnal. Bár ez is mesterséges meder, de viszonylag széles, és a partján nem állnak épületek, így itt a Balaton és a halastórendszer vízparti élőhelyei szinte összefüggő rendszert alkotnak.

Szemesen végre a vízparton futunk egészen a kikötőig, itt nincsenek parti telkek, házak. Figyeljük meg a partvédő művet: van, ahol betonfal és kőszórás határolja a szárazföldet, de egyes szakaszokon csak lazább kőszórás van, betonszegély nincs, így valamivel folytonosabb az átmenet a part és a víz között. Néhány keresztutca után megint egy hosszabb nádas szakaszt találunk, sőt, itt a vízparti füzesek mellett az út menti gyepben álló égerfák is őrzik az egykori természetes vízparti zonáció emlékét. A kikötő után újra elhagyjuk a vízpartot, és egy kisebb emelkedő után az országút mellett találjuk magunkat. Balatonőszöd és Balatonszárszó között az úttól délre találunk nádast és nyílt vizet, de itt már nincs vízparti rét a nádas és az út között. Letérünk a part felé, de az út és a víz között itt telkek, nyaralóházak állnak, egészen Balatonföldvár elejéig.

Földváron az út és a Balaton között néhány magas szállodaépület áll, de ezektől eltekintve itt is viszonylag sok a zöldterület és a magas növésű, idős fa. A földvári platánsor végén Szántódig újra nádas mellett futunk, majd itt is vízparti telkek választanak el bennünket a Balatontól. A szántódi rév után közvetlenül megint dél felé érdemes figyelni: a tópartot nagy kiterjedésű, többemeletes épületek takarják, viszont a másik oldalon egy kis szakaszon gyepet és nádast látunk. Sajnos itt gyakori a vízjárta gyepeken agresszívan terjeszkedő kanadai aranyvessző is, és a Balatonnal csak egy igen keskeny csatorna köti össze ezt az értékes élővilágú területet.

Zamárdiban újra lekanyarodunk a Balaton mellé, és megtekinthetünk egy mesterségesen kialakított, feltöltött, védőművel határolt partszakaszt. A panoráma gyönyörű, de a vízparti növények csak egy-egy zsebkendőnyi foltban találhatók meg itt. Innentől a siófoki kikötőig egyre sűrűbb a beépítés, egyre több a burkolt felület. A siófoki parton az elmúlt években épült többemeletes házak között csak gondosan nyírt gyepet, esetleg frissen ültetett fákat találunk, amelyek már nyomokban sem emlékeztetnek a természetes vízpartokra. Szabadisóstón már elfogynak a magas épületek, a fák újra a házak fölé magasodnakés több a zöldfelület, sőt újra megjelenik a vízparti nádas. Balatonvilágosnál a magaspartról körülnézve látjuk a meredek hegyoldalt borító erdőt, de azt is, hogy ez sehol nincs összeköttetésben a vízparttal. Az Aliga, Világos és Akarattya közötti szakasz érdekessége, hogy itt a vízválasztó igen közel húzódik a Balatonhoz. A magaspart tó felőli lejtőjéről természetesen a Balatonba folyik a csapadékvíz, de mindenhol máshol már kifelé lejt a terep, és a vizek már nem érik el a Balatont.

Balatonkenesén a házak között árbócok sokaságát pillanthatjuk meg. Az itteni vitorláskikötő helyén hatvan éve még egy nádba vágott kis stéghez kötve álltak a hajók, aztán fokozatosan bővítették a kikötőt. A mólók tövén és a parti telkek szélén még kis foltokban megtalálható az eredeti nádas maradványa.

Kenese után szakad csak meg a települések összefüggő láncolata. Végre megint erdőben vezet az útvonal, és végre megint nádas szegélyezi a partot. Ha a Balaton felé nézünk, észrevehetjük, hogy a fák töve itt is vízben áll, de ezt az értékes erdőfoltot az országút és a vasút elvágja a tóparttól. Balatonfűzfőn megint nagyobb kiterjedésű vízparti nádasok vannak, és a kertekben, strandokon még állnak azok a fák, amelyek megmaradtak a tóparti ligeterdőből. A fűzfői öblöt kerülve megtekinthetünk egy ilyen erdőt természetes állapotában is. Lehet gyönyörködni a bonyolult, többszintes lombkoronában, és néhány hatalmas, öreg nyárfában.

Fűzfő és Almádi között újra a 71-es út mellett futunk. Innen egy nagy, cserjésekkel tarkított, nádasokkal átmenetet képező gyepterület fölött nézhetünk le a Balatonra. Sajnos észak felé nem ennyire természetes a táj. Itt a szőlőkben álló présházak, nyaralók megint összefüggő beépített területet alkotnak egészen Csopakig.

Balatonalmádi és Alsóörs között ismét a vízparti nádas mellett vezet a verseny útvonala. A vasutat szegélyező fasor résein át rálátunk a növényzetre és a Balatonra, sőt azt is megfigyelhetjük, hogy a nádas nem egységes. Megtalálhatók benne gyékény- és sásfoltok, a vízparton álló nád magasabb, mint a vízben álló, és itt-ott kisebb fák is állnak náddal körülvéve. A nádas itt víz felőli határán kisebb foltokra, szigetekre szakadozik, ami sajnos annak a jele, hogy a magas vízállás miatt csökken a nádas területe, visszahúzódik a part felé. Ahol teljes a vízparti zonáció, vagyis a nádas átmenetet képezhet a gyeppel, erdővel, ott a vízszint emelkedéséhez tud alkalmazkodni a part felé terjeszkedve. Itt azonban, ahol a szárazföld felé az út és a vasút megállítja a terjeszkedést, komoly területveszteségeket okoz a magas, stabilizált vízszint.

Alsóörs és Csopak között megint elhagyjuk a házakat egy kis időre, sőt nem sokkal azután, hogy a 71-es út hídon keresztezi a vasutat, újra közvetlenül a nádas szélén járunk. A terület érdekessége, hogy az út hegy felőli oldalán is folytatódik a nádas, a Lovasi-séd völgye tehát egy fontos ökológiai folyosó. Mielőtt Balatonfüreden célba érnénk, még egy utolsó értékes élőhely mellett haladunk el: Csopak és Füred között a Kerekedi-öbölre nézhetünk le futás közben. Itt a szürkemarhák legelője közvetlenül a nádassal és a vízparti facsoportokkal határos, a Csopaki-séd vize pedig a nádasban szétterülve, megtisztulva éri el a Balatont. A tavat megkerülve rengeteg példát látunk természetközeli, jó állapotú élőhelyekre, ép, összefüggő ökológiai hálózatra, de erősen átalakított, mesterséges, a tó élővilága és vízminősége szempontjából kedvezőtlen felszínborításra is.